Már itt is van a legújabb ügy, így nekünk is muszáj lesz átgondolnunk, hogy a keret erejéhez mérten valóban nem nagy csalódás-e a cseh válogatott Eb-szereplése. Mi azt gondoltuk, nem az, de a kiesés óta egymást érik a kellemetlenebbnél kellemetlenebb ügyek, szinte forrong a CMFS, melynek most éppen az elnöke került nehéz helyzetbe, miután a legnagyobb nevű cseh játékosnak, Pert Cechnek ugrott neki egy a nemzeti sportnapilapnak adott nyilatkozatában.

Sajátos módját választva a levezetésnek kocsmai verekedésbe bonyolódott Prága óvárosában a cseh válogatott négy játékosa, Fenin, Ujfalusi, Baros és Kovac. Az incidensről a blesk.cz számolt be, mire válaszul a főszereplő, Fenin ügynöke egy közleményt adott ki, melyben megkísérelte elbagatellizálni az esetet.

Háromra mélyelemezzük a cseh csapat kieséséhez vezető okokat. Hajtás után jön a játékosok, az edző, a csapatrészek, a taktika és a szisztéma ízekre szedése, majd természetesen az eltéveszthetetlen konklúzió levonása, mely zanzásítva így hangzik: a kurva életbe! Háárom.

Hazasunnyogott az elsőként kieső csapatok egyikeként nyári kalandját röpke két hét alatt letudó cseh csapat, méghozzá a prágai repülőtér egy olyan termináljához érkeztek, melyet csak charter-járatok használnak, a játékosok pedig az újságírókat kikerülve egyszerűen megszöktek. Egyedül Petr Cech volt hajlandó válaszolni néhány kérdésre, de ő sem tudott semmi olyat mondani, ami ne hangzott volna el már korábban is.

A térden lévő, legyőzött ellenfelet tudni kell metsző kegyetlenséggel kivégezni. Csak akkor nem jelent veszélyt, ha már nem lélegzik. A törökök lélegeztek egyébként is, de a Petr Cech-féle kiss of life nélkül most csak arról beszélhetnénk, hogy bár meleg volt a vége, mégis mi készülhetünk Horvátország ellen. Rohadtul fáj még mindig.

Szavunk vette az eszement fájdalom. Hogy pont Petr Cech… Nem találjuk a szavakat, dühösek vagyunk Brücknerre is egy kicsit, holnap fogunk mélyelemezni, most csak annyit, hogy gratulálunk és sok sikert kívánunk a törököknek. Drámai meccs volt, kár, hogy a tragikus hős szerepét osztották ránk a sors. Itt a közvetítés, aki elég bátor hozzá, élje át újból ezt a borzalmat.

Keresztény kontinensünk nem először néz szembe a hitetlen déltengeri kufárok özönlő rengetegével, de ahogy a történelem során mindig, most is visszapofozzuk őket Ázsiába.

Mindezt ebben a felállásban:

Čech – Grygera, Ujfaluši, Rozehnal, Jankulovski – Galásek, Polák, Matějovský – Plašil, Sionko – Koller      

Kövesd élőben a sportgézán, szólj hozzá itt!

Ugyan nem készülünk a büntetőkre, de azért a szombati edzés után kint maradtak a játékosok, hogy gyanús távolságból kapura lődözzenek Čechnek, Brückner pedig kijelentette, hogy esze ágában sincs tizenegyesekre játszani, de azért megvannak a lövői. Szóval készülünk rá mégis, bár érzésünk szerint nem lesz szükség rá, sőt, úgy véljük, pont az óriási tét miatt az Eb egyik legjobb meccsét fogjuk látni (élőben mesél róla Sport Géza). Cseh győzelemmel a végén persze…

Belefér ez, testvérek, kár aggodalmaskodni, fájdalmat is csak afölött érzünk, hogy nem használtuk ki az olajosképűek kapusának kacagtató hibáit. Örvendetes azonban játékunk színvonalának meredek emelkedése, hiszen talán kevesen voltak, akik a házigazdák ellen bemutatott (adjuk meg, nagy adag szerencsével megnyert) szerencsétlenkedés után valós esélyt adtak volna nekünk. Itt a tegnapi közvetítés.

A főnök azt mondja, minden rendben lesz ma este, és mi hiszünk neki. Ezer ránc és tízmillió galambősz hajszál állít emléket Brückner kapitány oldalvonal mellett eltöltött 120 évének, ha pedig ő azt mondja, hogy legyőzhetők a portugálok, akkor nincs más dolgunk, mint hinni neki, és a trikolórt magasra emelve a zselésfejű labdabohócok halszagú pofájába bömbölni, hogy nem lesz elég márványkeményre belőni a tollat, és esdeklő bociszemekkel nézni a bíróra, hogy ugyan essen már meg a szíve szegény olajos bőrű sporttársain.

Megnyertük a nyitómeccset a házigazda ellen! Eddig az örömhír. A többi ugyanis egyáltalán nem deríti tüzes trampská hudba-ra az egyszeri cseh szurkeszek szívét. Sem a játék színvonala, sem a játékosok teljesítménye nem ütötte meg azt a mércét, melyet jogosan várhatnánk el egy mégoly szerényebb képességű kerettel érkező cseh válogatottól is. Mondhatunk (és mondunk is hajtás után) sok mindent, de a napnál világosabban látszott, hogy sajnos hiába volt túlragozott a fejetlen zenekar-kórus a csapattal kapcsolatban az Eb felvezetéseként, valóban rettenetesen hiányzik egy okosan passzoló középpályás a fedezetsorból. Kicsit ugyanakkor mindjárt meg is védjük magunkat.

Órák kérdése, és megkezdjük az utat, melynek végén Ujfalusi a levegőbe emelheti a szamovárba oltott halotti urnát! Az első áldozatunk egyből az egyik házigazda, a kettő közül az erősebb, de még így is épphogy szóra érdemes, még idegenben sem okozhat semmiféle gondot a legyőzése. Mindenki egészséges, aki számít (Pospech láza nem akar lejjebb menni, de ő egyébként sem valószínű, hogy kezdene), Jankulovszki rendben van, Ujfalusi is vállalja a játékot, a svájciaknál pedig a bokájával bajlódó Barnetta hiszi azt, hogy most neki jó az, hogy játszhat. Hajtás után kezdőcsapatok és mindenféle estére.

Lejátszottuk az utolsó előkészületi meccsünket (Skócia semmiféle gondot nem okozott), mostanra a fiúk már visszatértek Ausztriába, és ott töltik a hátralévő napokat. Szám szerint mindkettőt, ami még hátravan. Szombat este ugyanis ránk figyel a világ, mikor is kifutunk a pályára, hogy a háborúkat elbliccelő, helyette órát, csokit, pénzt gyártó, nagyképű bankárok fejébe verjük: nem minden a hazai pálya! Van itt néhány hír, meg egy fontosnak tűnő megállapítás, melyet hajtás után egyből kedves rátok is szabadítunk.

Hát akkor kezdjük azzal, hogy az első felkészülési meccsünk jól sikerült, hiszen legyalultuk Litvániát (nem kunszt, de azért ér örülni neki), méghozzá az Eden stadion első hivatalos válogatott meccsén! És ha már stadion, jövő héten szerencsém lesz személyesen is megtekinteni a helyszínt egy egészen más ügyből kifolyólag, úgyhogy jövő héten interjúkkal, helyszíni képekkel és sörszagú pofával posztolok újabbat a cseh válogatott felkészüléséről. Addig viszont még játszunk a skótokkal, hajtás után pedig jön a mindenféle.

Véget ért a bajnokság (bajnok a Slavia), most már teljes lendülettel a válogatottra koncentrálhatunk, s ezt meg is tesszük alább, hiszen számos olyan hír látott napvilágot menet közben, melyeket elmulasztottunk blogra vetni. Egy gondolat erejéig azonban még a Gambrinus ligát is előcitáljuk: a szezon gólkirálya az ostravai Vaclav Sverkos lett, akit egyébként Brückner is beválogatott, így ha a középpálya nem is lesz olyan erős, mint szokott, azért a csatársorban két rutinos és két lendületes, fiatal támadóval erősen bizakodhatunk. Hajtás után szétnézünk a válogatott játékosai között, szót ejtünk a felkészülésről, és persze megint megmondjuk, miért fognak a csehek győzni!

Kapusok
Jaromir Blazek (1. FC Nürnberg; 14/0 goals)
Petr Cech (Chelsea, 57/0)
Daniel Zitka (Anderlecht; 1/0)

Fontos dolgok történtek az utolsó poszt óta! Először is eldőlni látszik a bajnokság, hiszen a pár fordulóval ezelőtt még igen leszakadni látszó Slavia huszáros rohammal (egy játéknappal a zárás előtt, azaz a legjobbkor) befoglalta az első helyet. A Sparta erre dühében büntetőkkel megnyerte a cseh kupát a Liberec ellen, miután 0-0-s rendes játékidőt követően 4-3-ra jobbnak bizonyult az orosz rulettben ellenfelénél. Ezek azonban csak hírecskék, mert jövünk a kalapáccsal: Rosicky sajtótájékoztatón tudatta a reménykedő néppel, hogy immár bizonyosan nem lép pályára az Európa-bajnokságon. És ez bizony rohadt egy szar hír.

Finisel (mi több, újra izgalmas) a Gambrinus Liga, sőt kialakult a cseh kupadöntő párosítása is, emellett stadiont avatnak jövő héten, bevezetnek egy roppant érdekes újítást, mi pedig körbehordozzuk tekintetünket a cseh futballélet aktuális eseményein. Közben halkan kérdezzük azokat, akik ide tévednek, hogy szerintük melyik volt a cseh csapat valaha szerzett legszebb gólja? Verseny lesz ugyanis, mi pedig őrlődünk, hogy kispolgári ízlésünk bizonyságára Poborsky löbbölését indítsuk el, vagy inkább a futballtörténelmi jelentőséggel bíró, elkövetőjéről elnevezett Panenka-tizenegyest küldjük csatába?

Három fordulóval ezelőtt hajszálra ugyanannyi ponttal állt a cseh bajnokság élén a két ősi rivális, a Sparta és a Slavia, mostanra azonban egyre inkább úgy néz ki, hogy eldőlt a versenyfutás. Négy fordulóval a vége előtt már hárommal ment a Sparta, a hétvégén pedig akár minden el is dőlhetett volna, hiszen a Sesivani hazai pályán szenvedett megsemmisítő, 0-3-as vereséget a Viktoria Zizkov ellen (egy teljes félidőt emberhátrányban játszva), de a sors úgy gondolta, még korai lenne ünnepelni: a Zelezná Spártá (Vas Spárta) is csak döntetlenre volt képes a Bohemians vendégeként. Három fordulóval a zárás előtt így négy ponttal mennek a bordók, csoda kell tehát a Slaviának. Hajtás után további hírek, többek között a válogatott háza tájáról is.

Pályára lép ma a Liverpool a Chelsea ellen a Bl elődöntőjében, ezért úgy gondoltuk, az évek során számos cseh játékost (most csak szlovákjuk van, ellentétben ugyebár az ellenféllel) foglalkoztató vörösök egy olyan történelmi sikeréről posztolunk, melynek tevékeny részese volt egy roppant szimpatikus, tehetségéhez és tudásához mérten szerény, kedves figura, Vladimír Šmicer.

A mai knédlihez tartozó hír, hogy a válogatott menedzsere, Vlastimil Kostal szerint Karel Bruckner szövetségi kapitány megkezdte a tárgyalásokat Pavel Nedved válogatotthoz történő visszatérésével kapcsolatban. A játékos egyébként tíz napot hagyott ki egy apróbb sérülés miatt, de tegnap már visszatérhetett a Juventusba a Parma elleni meccsen, melyen szűk félóra jutott neki, s nem úgy mozgott, mintha bármiféle gondja lenne. A hírt a Frekvence 1 rádióadó egyik műsorában jelentette be, méghozzá az alábbi szép szavakkal méltatva az aranylabdás balszélsőt:

Segítünk egy kicsit tájékozódni az EB előtt. Ne drukkolj az angoloknak, mert egyrészt nem lesznek ott, másrészt úgysem jutnak túl a legjobb nyolcon, ott ugyanis valaki kretén módon kiállíttatja magát, és ha összes is jön a döntetlen, büntetőkkel úgyis kizúgnak a vérbe. A spanyoloknak se drukkolj, mert csak még rosszabbul jársz! Ők ugyan ott lesznek, de már most kérdezzük: minek? Vannak országok, akiknek hagyományosan csatáraik nincsenek, akadnak, akiknek a középpályájuk silány, de tudunk olyanokról is, akiknél kapusposzton bukik a mutatvány, a spanyolok viszont egyedülállóak abból a szempontból, hogy ők rendszerint agyatlan, kretén szövetségi kapitányaik miatt nem nyernek soha semmit. A németeknek csak akkor szoríts, ha lekvárral eszed a sós heringet és a kakaszexre gerjedsz, a franciáknak meg akkor se. Az olaszok kussoljanak, most nyertek, a hollandok megtartották Van Bastent, úgyhogy spangliországot ezzel ki is húzhatjuk az esélyesek közül, Portugália hagyományosan punciizzasztó csődöreivel kelt csak feltűnést, de még otthon sem tud a csúcsra érni. A második vonalban a svédek, a törökök és a románok nem sok vizet zavarnak majd, a címvédőt meg engedtessék meg teli pofával kiröhögnünk.