Belefér ez, testvérek, kár aggodalmaskodni, fájdalmat is csak afölött érzünk, hogy nem használtuk ki az olajosképűek kapusának kacagtató hibáit. Örvendetes azonban játékunk színvonalának meredek emelkedése, hiszen talán kevesen voltak, akik a házigazdák ellen bemutatott (adjuk meg, nagy adag szerencsével megnyert) szerencsétlenkedés után valós esélyt adtak volna nekünk. Itt a tegnapi közvetítés.

A felállás mostantól kristálytiszta: ki-ki meccset játszunk a törökök ellen, melyen ha döntetlen születik, még büntetőket is fogunk rugdosni. De nyugi, nem fogunk. Nem lesz rá szükség. Mondjuk ezt egyrészt a tegnapi teljesítményünk láttán felbuzdulva, másrészt a török válogatott nyögvenyelős, vértizzadós, nagyjából teljes egészében érdemtelennek mondható győzelmére alapozva.

Svájcot mondjuk mi is tartalékos játékot bemutatva vertük meg (viszont nem kaptunk gólt tőlük), de a két csapat Portugália elleni meccseinek összehasonlításából egyértelműen mi jövünk ki jobban. A cseh válogatott ugyanis egyrészt képes volt gyorsan válaszolni a portugál vezető gólra, majd kiegyenlített, gyakorlatilag ikszes meccsen kapott ki, Tarkanék viszont olyan sansztalanok voltak Decóék ellen, mint a török hoki válogatott a jégtánc Eb-n.

Kicsit duzzogjunk azért, ha már kikaptunk. Brückner lehet, hogy nagyon jól tudta, mit kellene játszania csapatának, hogy megverje Portugáliát, de ettől még azért ráállíthatott volna valakit Decóra, aki hihetetlen formában osztogatott a középpályán, később pedig arra is elfelejtett reagálni, hogy Scolari eggyel beljebb húzta a Grygera szorításában csak duzzogni és vergődni képes Ronaldót. Koller behozatala - bár a játék képe alapján indokolt volt (Ricardo a vonalról kimozdulva összement 80 centisre), sajnos egyáltalán nem úgy tűnik, mintha mérkőzések eldöntésére kész formában lenne – arról nem is beszélve, hogy még csak szimpatikus sem volt a játéka.

A két szélen Sionko és Plašil rengeteget futott, Baroš is többször okozott zavart (bár elsősorban akkor, amikor lendületből érkezett, centerként megkajálta Pepe) és néhány megingástól eltekintve a védelem is hozta magát. Ahol viszont nagy baj van, az tengely: Galásek hozza, amit tud, Polák sem rossz igazából, bár tőle is kicsit több kellene, de az egymást cserélgető Matějovský és Jarolím elképesztően gyenge teljesítményt nyújtanak, ez pedig sajnos kulcsposzt. Itt nincs apelláta, valamelyiküknek nagyot kell javulnia!

Mindezek ellenére egyáltalán nem gondoljuk úgy, hogy félnivalónk lenne a törököktől, hiszen egyrészt csapatként nem képviselnek a miénknél nagyobb játékerőt, másrészt a védelmünk két klasszissal erősebb. De majd azt beharangozzuk időben.