A térden lévő, legyőzött ellenfelet tudni kell metsző kegyetlenséggel kivégezni. Csak akkor nem jelent veszélyt, ha már nem lélegzik. A törökök lélegeztek egyébként is, de a Petr Cech-féle kiss of life nélkül most csak arról beszélhetnénk, hogy bár meleg volt a vége, mégis mi készülhetünk Horvátország ellen. Rohadtul fáj még mindig.

Hatvan percig semmiféle jel nem utalt arra, hogy ebből vereség lehet. Tökéletesen védekeztünk, kétgólos előnyünk mellett még nekünk voltak helyzeteink, a törökök pedig fejüket leszegve, de elég kilátástalanul jöttek előre. Negyedórával a vége előtt már kivettük a pezsgőt a jégről, amikor Arda visszahozta őket a meccsbe.

És itt elő kell vennünk Brücknert is. A második félidőre egyébként is felesleges volt fenntartani Kollert, de a török szépítés után azonnal le kellett volna cserélni, hiszen már semmiféle hasznát nem látta a csapat. Ha arra számított a mester, hogy majd a beívelések kifejelgetésénél hasznát veszi a hórihorgas, de levegőt már csak a seggén kapó csatárnak, talán védhető lehetne a döntés, bár tény, hogy a levegőben esélyük sem volt a törököknek.

Ellenben egy frissen pályára lépő Baros hozhatott volna veszélyt a cseh kontrákba, hiszen addigra Terim már csak a támadásokra koncentrálva cserélt, a védői pedig egyébként sem tűntek magabiztosnak. Baros lehet, hogy már sehol nincs egykori önmagához képest, de gyorsnak még mindig gyors, és ez akár egy eredményesen végigvitt kontrát is eredményezhetett volna. Mondanunk sem kell, azzal lezárult volna az összes nyitott kérdés, és cseh örömünnep kerekedett volna a mostani kriptahangulat helyett.

A magabiztos védekezés megvolt, kétszer is bevettük Törökország kapuját, egyszerűen nem értjük, mi történt a csapattal az utolsó tíz percre. Cech pont most, egy ilyen helyzetben kapja a rá egyáltalán nem jellemző potyagólt, Jankulovski hiába rendelkezik rengeteg Serie A meccs rutinjával, a végére úgy elfáradt, hogy az utolsó tíz percben kétszer is nagyot hibázott, így hiába működött tulajdonképpen remekül a támadó szekció, pont azok okozták a tragédiát, akikben a legjobban bíztunk: a védelem, élén Petr Cechel.

El kell fogadnunk a kiesés tényét, ugyanakkor azt is, hogy bizony játéka alapján ez a cseh válogatott igen messze van a korábbi években látottaktól. Nem gondolnánk, hogy a törökök jobban megérdemelték volna a továbbjutást, ugyanakkor azt sem állítjuk, hogy ennek a cseh válogatottnak egyértelműen Európa nyolc legjobb csapata között lenne a helye. De azért jó lett volna…