Megnyertük a nyitómeccset a házigazda ellen! Eddig az örömhír. A többi ugyanis egyáltalán nem deríti tüzes trampská hudba-ra az egyszeri cseh szurkeszek szívét. Sem a játék színvonala, sem a játékosok teljesítménye nem ütötte meg azt a mércét, melyet jogosan várhatnánk el egy mégoly szerényebb képességű kerettel érkező cseh válogatottól is. Mondhatunk (és mondunk is hajtás után) sok mindent, de a napnál világosabban látszott, hogy sajnos hiába volt túlragozott a fejetlen zenekar-kórus a csapattal kapcsolatban az Eb felvezetéseként, valóban rettenetesen hiányzik egy okosan passzoló középpályás a fedezetsorból. Kicsit ugyanakkor mindjárt meg is védjük magunkat.

Mert meg tudjuk védeni ezt a teljesítményt. A meccs előtti képlet meglátásunk szerint úgy nézett ki, hogy vagy összejön egy győzelem, ami nagyon jó, vagy egy iksz, ami szintén nem rossz, viszont ha kikap a cseh csapat, azzal nagyjából el is döntötte, hogy egészen biztosan nem jut tovább a csoportból. Tudat alatt, vagy valóban tudatosan sokkal többet tettek a vereség elkerüléséért, mint a győzelem megszerzéséért, végül mégis totális siker lett a vége, pedig bizony voltak a meccsnek szakaszai, amikor nem sok közük volt a játékhoz Brückner fiainak.

És akkor ott van nagy fájdalmunk, a középpálya. Plašil legalább hajtott, Jarolím viszont borzalmasan impotens volt, mindkettőjükön gazdagon akadtak el támadások, Sionkónak lesz mivel elszámolnia a zuhany alatt, Polák pedig teljesen eltűnt. Nem voltak szépen felépített támadások, nem volt ritmus, sőt, ami a legfájóbb, igazából huzamosabb ideig egyszer sem sikerült a kapujukhoz szögeznünk a svájciakat. A hátvédsorban Jankulovski és Grygera még elment, de Ujfalusi egyáltalán nem tűn magabiztosnak (szerencsére Rozehnal igen), ami látva a török-portugál meccset szintén nem sok jót jelent. Kollert leradírozta Senderos, Sverkoš győztes gólt lőtt, de más nem nagyon derült ki róla, mint hogy vagy nagyon ügyes, vagy nagyon szerencsés, Vlček pedig nem kapott elég időt, hogy bizonyítson – sem pedig Baros, aki (ha már…) egy szem csatárnak nem rossz, hiszen elég gyors, mégsem kapott egy percet sem.

Kicsit előre tekintve állapítsuk meg, hogy a portugálok szétkapnak minket, mint hülyegyerek a mesekönyvet, ha nem kapjuk igencsak össze magunkat. Ha bíztató dolgot akarnánk mondani, muszáj lenne azzal a közhellyel kezdenünk, hogy a jó csapat akkor is nyer, ha nem játszik jól, mi pedig reménykedni tudunk csak benne, hogy valóban jó csapat vagyunk, és ezt be is bizonyítjuk a következő fordulóban. Halkan szólunk, egy döntetlennel nyeregbe is kerülnénk. 

A hátvédsoron nem tudunk sokat variálni, talán nem is nagyon kell, viszont középen csak Galásek és talán Plašil maradhat, a többieket teljesen át kell variálni. Jöhet Jarolím helyett Matějovský, nézzük meg Sverkost a szélen, és Kollert sem biztos, hogy nem csak akkor kell behozni, ha már az ívelgetéses részéhez érkezett a meccs. Lássunk mindenekelőtt játékot, szép passzokat és reménykeltő hozzáállást.